3. Rész

Sziasztok!! :) Itt is a harmadik rész. Most próbáltam előbb hozni és sikerült is, de lehet hogy egy kcsit rövidre sikerült de nem volt sok időm szóval bocsi.. :) remélem tetszeni fog 
ja és ha tetszett vagy nem tetszett (felőlem akkor is ) légyszi kommizatok nekünk . olyan jól esne de jöhet hideg- meleg, mindegy csak hogy tudjuk hogy itt vagytok és olvassátok :) nagyon hálásak lennénk érte!! :) <3 
Akkor jó olvasást!! :) 
*Sziszi*

Ne feledj! - hallottam.
- Ááááá...- sikítottam. Egyszerűen szörnyen fájt az egész testem. Azt hittem olvadnak a csontjaim. Mindenki a szobába rohant és segíteni akart, de a fájdalom nem csillapodott.
- Menjetek innen! - üvöltöttem torkom szakadtából. A szemeim izzottak s testem forró volt. Már a földön fetrengtem mikor a mellkasomon lévő pecsét izzani kezdett. De nem akár milyen színen. Mintha valaki fojtogatna.. Vörös pecsét!
- Engedj el! Engedj el! - sikítoztam
- Nem felejtek! Nem felejtelek el! - könnyek hulltak a szememből és a fájdalom múlni kezdett. Még a fájdalom elmúltával is azt kiabáltam sírva - Nem felejtelek!! - egészen addig míg el nem ájultam.
Már emlékszem. Eliot. Nem felejthettem el. Őt szeretem. Szeretnem kell vagy a családom meghal. A szerelmem iránta pótolhatatlan. Megígértem! A pecsét a bizonyítéka. Örökké az övé leszek.
Azt hiszem láttam mosolyogni mielőtt elájultam. Ez viszont nem biztos. Az viszont igen, hogy vissza fog jönni. Még akkor is ha más testét kell felhasználnia. S hogy eszembe jutott oly mély álomba kerültem, hogy nem emlékszem semmire.

                                                       *Justin szemszöge*
- De jót aludtam! - míg ezen gondolkoztam valaki csörömpölt a konyhába ezért lementem.
- Jó reggelt Justin! Hogy aludtál?
- Jól. - válaszoltam kissé túlzottan vidám barátomnak. - Tán  valami jó történt? - kérdeztem
- Hát... tudod...- kezdte mondandóját és úgy mosolygott mint a tejbetök.
- Tuti lány van a dologban..- vigyorogtam én is
- Az úgy volt...
- Hé fiúk!! Jó reggelt!
- Neked is Nagyképű... - ezen Nate állandóan röhögött, de most őszintén  Lil Twist, hogy becézzem másképp?!  Ráadásul mindenki így hívja, mi ebben a vicces...na jó inkább hagyjuk...
- Miről folyik a csevej? Megint egy lány?
- Ja ... megint. - próbáltam visszafolytani nevetésem.
- Hé, ez most más!
- Elhisszük! - mondtuk egyszerre. Habár nem tudtuk komolyan venni. Ugyanis köztudott, hogy Nate hatalmas nőcsábász..
- És szabad tudnom, hogy hogy is hívják ezt a titokzatos lányt?? - kérdezte Twist.... oh vagyis Mr. Nagyképű.
- Rooo... Vagyis nem tudom, mert nem hallottam pontosan a nevét....- nem értettem az egészet, hiszen hogy nem lehet érteni egy nevet, de most komolyan....?!?
Utána a reggelimmel  együtt bementem a nappaliba és nekiláttam 11 órakor a  "reggelimnek" . Bekapcsoltam a tv-t és egyből az MTV jött be és akkor abban a percben felugrottam, mert éppen a London-i koncertemet adták.
- Te meg mi a francot csinálsz ember? - kérdezte illetődve Nate.
- Nem látod, hogy a koncertjét adják a Tv-ben...- lenézően nézett Lil Natere.

                                                                - 3 órával később-
Azon gondolkoztam, hogy hogyan találhatnám meg Rose-t. Nem tudom.... Egyedül csak a nevét tudom. Ennyi.. Szánalmas vagyok.. egyszer találkoztunk és semmit nem tudok róla de mégis úgyérzem, hogy muszály látnom még egyszer...

                                                           § Kop - kop §

Hallatszott az ajtómon.

2. Rész: Fordulat!

És itt a 2. rész :) Tudom, tudom nagyon sokat késtem de itt van és mostantól sokkal gyakrabban hozzuk a részeket !!! ;)  Jó olvasást!!
Sziszi voltam :)      


                   *Rose szemszöge*
Justin... olyan szép neve van és még kedvesnek is tűnik.
-Rose!
-Igen anyám? Valami baj van?
-Dolgod van Már megint egy A-szintű csapolt meg embereket. Ráadásul tudod ki az. Siess! Szégyent hoz ránk! - mondta anyám kicsit dühösen, de azért visszafogottan
- Igen is! - válaszoltam  s azzal el is tüntem otthonról. Odaértem a megbeszélt helyre és láttam ahogy vámpírtársam méreget egy embert. Majdnem neki támadt mire megszólaltam
- Te féreg! Semmirekellő A-szintű! Ki akarsz irtani minket, hogy egy vadászt támadsz meg? - ordítottam oda neki eléggé dühösen
- Ki vagy? És hogy mersz....- nem hagytam, hogy befejezze a mondatát. Felcsillant a szemem és még egyszer rászóltam
- Azt ajánlom fogd vissza magad, ha velem beszélsz! - a vadász nem tudta hova nézzen. Szegényke teljesen megzavarodott.
- Úrnőm kérlek kegyelmezz.. Nem akartam rosszat. -könyörgése egyszerűen nevetésre késztetett.
- Menj! - mondtam. Épp a vadászhoz akartam szólni mikor.....
- Mögötted!! - és ezzel lerepítettem az A-szintű fejét a helyéről. Megfordulnom se kellett.
- Erre mondják, hogy amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten.. Patkány! - és újra nevetni kezdtem.
- Ez aztán nem semmi. Oda se néztél.. - csodálkozott a vadász

- Újonc vagy?
- Nem igazán. Gyermek korom óta vagyok vadász.
- És tiszta vérűvel volt már dolgod? - vettem viccelődősre a témát, nehogy megijesszem.
- Élőben még nem. - gondolkozott majd elnevette magát és rám nézett.
- Amúgy Nate vagyok. És te?
-Nem kell tudnod... De miért vagy itt egy emberölés után? Esetleg engem akarsz? - mosolyodtam el
- Nem. Nem bántanálak azok után, hogy segítettél!
- Elég buta vagy, nem?! Megbízol egy vámpírban...
- Csak a barátod szeretnék lenni. Szabad? - nézett kicsit félve rám. Ezek a cuki kölyök kutya szemek..... ajjj. -gondoltam.
- Jó ... - adtam fel végül.
- És akkor elárulnád  hogy, hogy hívnak?
- Rose. De ez titok. Csak akkor mondd ki ha veszélyben vagy!! - szóltam rá
- Jó, jó...- látszólag nem figyelt így nehezen, de ráhagytam.
- Nekem mennem kell. - mondtam és mielőtt válaszolhatott volna eltüntem. Ahogy gondoltam. Otthon rendes fejmosást kaptam, hogy ilyen sokáig elvoltam. Sec-pec alatt kimagyaráztam magam és felmentem a szobámba.
- Justin.. - mondtam és folyamatosan eszembe jutott a vele eltöltött perc .
Első látásra beleszerettem, igaz? - kérdeztem magamtól és lefeküdtem aludni.
- Ne feledj! - halottam a  hangot a   fejemben. Ne feledj!